…„Bokor alján ibolya
ágak hegyein barka,
a kerítés tetején
csörög egy nagy szarka.”…
 

„Ballag a folyó
csöndeskén,
füzek állnak a
part mentén.
Nézik a vizet
bámulják.
Ámuldoznak a
vén fűzfák.
Kérdik egymást s a
folyót is,
hová ballag a
sok-sok víz.
De a folyó csak
ballagdál.
Meg-megáll minden
pataknál.
Fölveszi őket
becézve
ülteti, mintha
szekérre.
Viszi, ringatja,
dajkálja.
Néznek a fűzfák
utána.
Összesusognak,
aggasztja
őket a folyó
nagy titka.
Víz fölött fecske
cikázgat.
Örömére a
fűzfáknak.
Tőle is kérdik,
s megtudják
végre a folyó
nagy titkát.
Tengerbe ballag,
tengernek.
Állnak a fűzfák,
merengenek.
S véges-végig a
part mentén
rügyezni kezdnek
csöndeskén.”

Kányádi Sándor