Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy kis virág.

Ez a kis virág addig nőtt, amíg a levele alá apró kis manók költöztek.

A kis virág szára zölden ragyogott, virága, mint a napocska sárgán nyitotta szét szirmait.

Ezt a kis virágot az egyik kis manó felismerte: - Pitypang - mondta vidáman. Ez a kis manó varázserővel bírt, így eldöntötte, hogy a kis virágot elvarázsolja.

✦ Láss csodát! a varázslat sikerült. ✦

A kis virágból egy csodaszép palota lett, ahol a kis manó úgy gondolta, minden gyermeket megvendégel, ezért a pitypangos palotába sok-sok játékot varázsolt.

Ez után egy másik kis manó is jó ötlettel állt elő: - Tündérek - mondta hangosan. - Ők fognak vigyázni a gyermekekre.

Egy újabb varázslat és a palota megtelt tündérekkel.

A palotának négy terme volt.

Az elsőt a tündérek Macinak nevezték el, mint a kis barna, mézet imádó Brumm Brumm medvét. Akik itt vigyáztak a gyerekekre: Kinga tündér, Niki tündér, Anita tündér és Ildikó tündér. 🐻

A második termet Tulipánnak nevezték el, mint a sok-sok színű, harang alakú virágot. Itt öt tündér vigyázott a sok vidám gyermekre: Helga, Melinda, Erzsébet, Karolina és Ilona tündér. 🌷

A harmadik terem neve Margaréta lett, mint a kis fehér virág, és a repkedő tündérek, akik ide szálltak le: Kinga, Magdolna, Zsuzsa és Ildikó tündér kezdték a maguk ízlésére formálni a termet, hogy minél több boldog arcot láthassanak nap mint nap. 🌼

Lassan a negyedik termet is belakták a tündérek, őket : Boglárka, Anett, Zsuzsanna és Ilona tündér néven szólíthatták az ide érkező gyermekek. 🦔

Az egyik kis manó, aki végig nézte a varázslatot, így kiáltott: - Ez csodálatos ! Már csak a palota őrzőjét kellene idevarázsolni.

Ezért összehívta az összes tündért és közös erővel a legerősebb bűbájjal megteremtették a palota őrangyalát : Judit angyalt.

Ő kapta feladatul az egész palota irányítását és hogy minden terem tündére a legtöbb szeretettel és boldogsággal vezethesse a fejlődő gyermekeket tovább az élet első, még rögök nélküli útján.

A palota hamar megtelet élettel és minden terem ajtaja mögül vidámság, boldogság és szeretet hangja áradt szét, mint a rét virágainak illata.

A sok vidám gyermek a sok tündértől kapott szeretetért, szeretetet adott, egy boldog pillanatért, boldogsággal válaszolt.

Az egész palota a vidámság, a szeretet, a boldogság, és a jó játékok fellegvárává nőtte ki magát.

- Ki gondolta volna, hogy egy ilyen kis pitypang ilyen csodára képes! – jegyezte meg az egyik kis manó.

A manók mindent szem előtt tartottak és mindig büszkék voltak, hogy a kis virág, ami valamikor nekik nyújtott menedéket, mostantól száz és száz vidám, boldog kis ember otthona lett.

A manók elköltöztek, hogy újabb és újabb palota épülhessen, hogy a világ gyermekeit a sok tündér szeretete lebeghesse körül.

A sok tündér pedig minden apró szív dobbanását hallva elmesélhesse, hogy egy apró pitypang volt az, ami ezt a csodás mesét, a gyönyörű ragyogásával és az angyalok arcán lehulló könnyekkel, melyek táplálták az icike-picike pitypangot, ihlette.

A mese folytatódik addig, amíg az élet folyik, mint a víz, mely táplálta ezt a kis virágot.

Írta: Matyik Vivien, Matyik Krisztián